dr. Kígyós Éva

Amikor 1989-ben egy akkoriban kedvelt tv műsor, Vitray Tamás Telefere című adását a konyhából hallgattam, berobogtam a nappaliba. Akkor még nem tudtam, hogy azt a műsort nézem, ami megváltoztatja az életemet. Dr. Domján László az agykontrollról beszélt. Amit akkor hallottam egy pillanat alatt fejtetőre állította addigi meggyőződésemet. Nevezetesen azt, hogy nem a külső körülmények határozzák meg a gondolatainkat, hanem pont fordítva, a gondolataink határozzák meg valóságunkat. Erről többet akartam megtudni. Elkezdődött az az utam, amit az agykontroll határozott meg.

Gyermekoktatóként kezdtem, és néhány év múlva Domján Kati elfogadott társ-oktatóként. Mellette tanultam ki a felnőttoktatást. Az elmúlt több, mint húsz év minden tapasztalata igazolta, hogy jól döntöttem. Saját megváltozott életem, és azoknak az embereknek a tapasztalatai, akik életük részévé tették az agykontrollt, megmutatták, hogy mi minden érhető el ezzel a módszerrel. Más élet ez. Így is vannak problémák, kihívások, de ezek megoldását nem kíséri felesleges szenvedés, sokkal inkább az a jóféle izgalom jellemző az agykontrollosok életére, amivel a jó dolgokat várja az ember.
Az én agykontrollos utam külön ajándéka volt, hogy Ildikó, Kati, Laci és Gábor személyében olyan barátokra találtam, akikkel mindig készek voltunk támogatni és segíteni egymást, megosztottuk örömeinket, közösen gondolkoztunk. Biztonságot jelent ez mind a mai napig. Mindig örömteli alkalom, ha Gáborral közösen tartjuk a tanfolyamot. Bár habitusunk sok tekintetben különbözik, bármikor tudjuk folytatni a másik gondolatmenetét.
Mostanában legtöbbet három kamaszkorú lány unokámtól tanulok. Bevonnak életük alakulásába, és megismertetnek azzal a számomra új világgal, ami az ő generációjukat jellemzi, ami a jövő.