Domján Gábor

39 éves korom óta, vagyis 1990 óta tanítom az agykontrollt. Kiszámítható: jócskán nyugdíjas korú vagyok, bár állítólag (merthogy azt állítom magamról) keményen dolgozom. Keményen, vagy sem, mindenesetre többnyire örömmel. (Ha épp nem örömmel, az nem dolgozás, nem valódi „nemesb”, emberi tevékenység – kényszerből átvészelendő „nyűg ”–, hazudnék, ha azt mondanám, ilyen nincs. Ám! Rajtunk múlik. Ld. lejjebb!)

Ezt a fotót itt kedves barátom, Koós Tamás (kiváló fotós, honlap szerkesztő, stb.) készítette rólam. Háttérben egyik hangszerem. Akit netán érdekel zeném is: lantdalok.hu , vagy youtube-on MrMasterHamlet.

Ha nyugdíjas is, azt gyanítom, a fotó művészi hatásának fokozása kedvéért több ránc került arcomra a valóságnál. Mellékes. Ám így, a művészi fotónak ezt a költői címet adnám:

Hamlet, az öreg (6 gyerek, 14 unoka <egyelőre!>), aki végül megbékélt a sors nyűgével s nyilaival (Arany János után szabadon). Vagy inkább: aki a lehetőségekhez képest ésszerű fegyvert ragadva kiszállt ellenük.

Merthogy itt az agykontrollról legyen szó!

Nem akarom reklám ízűen agyondicsérni. Annyit bizton mondhatok és mondok is: életem java részének helyretételét az agykontrollnak köszönhetem. S a visszajelzések alapján: sokan mások is.

Kívánva hasonlókat Önnek/Neked is, szeretettel várom/várlak tanfolyamainkon.

A szeretet szót itt nem üres formulának szántam. Ha már ilyetén kezdtem, hadd legyen a befejezés is költőies:

„Hogy a szeretet minden,
Ez mind, mit róla tudhatunk;
Épp elég. Kéretik a terhelést
A hordozóhoz méretezni.”

Emily Dickinson,
(egyik legkedvesebb angol nyelvű költőm)

Vagy, hogy észnél legyek végre, itt és most:

„Fölkelt a nap s lement.
Egy pillantás az élet.
Tartsd nyitva a szemed!”

Qamaru-Ttabrízi, szufi misztikus
(természetesen költői álnév> 🙂 )

Szeretettel: Gábor