José Silva, egy mexikói származású, Texasban élő férfi fejlesztette ki, sokéves kutatással. José 1944-ben kezdte vizsgálni az elme kihasználatlan lehetőségeit. Tíz gyermeke van és rajtuk akart segíteni, hogy jobban menjen a tanulás. Ezt a célt el is érte, ám menet közben kiderült, hogy megfelelő módszerrel – ennél sokkal többre is képesek vagyunk.
José sikeres elektroműszerészként elektromos szempontból kezdte vizsgálni a az emberi agyat. Elektroencefalográfjával (EEG) vizsgálta gyermekei agyhullámait, és ezernyi szakkönyvet böngészett át. Mivel szendergéskor, tehát ébrenlét és alvás határán mérhető a legerősebb agyi elektromos tevékenység – ekkor észlelhetők főleg az úgynevezett alfa hullámok –, José úgy okoskodott, hogy ilyen állapotban kellene a gyerekeknek tanulni.
Hosszú kísérletezéssel végül kialakított egy olyan irányított meditációs módszert, ami lehetővé tette a kellően mély relaxációt, mégis meghagyta a következetes gondolkodás képességét. A kezdeti tanulási technikák után José egy olyan ,,technika csomagot” állított össze, ami hatásos választ ad az életünkben felmerülő legtöbb problémára. Aktívan foglalkozott a mindannyiunkban élő pszichikus képességek (hatodik érzék) fejlesztésével is.
A kezdeti egyéni képzés után 1966-ban megtartotta az első csoportos kurzusát, s kiderült, hogy a módszer remekül oktatható egyszerre több embernek is. A Silva-féle módszer elindult hódító útjára. A családot segíteni akarásból a „nagy családot”, az egész emberiséget előbbre vivő, gyakorlatias és pozitív szemléletű módszer kerekedett ki. A „nyugati világ jógája”, ahogy manapság sokan titulálják ezt az aktív, problémamegoldó meditációs metódust. Ma már száznál is több országban tartanak ilyen négynapos Agykontroll tanfolyamot, s számtalan szakember vallja, hogy egyszerűsége ellenére a legjobb és leggyorsabban elsajátítható önsegítő módszer, amivel élete során találkozott.
Számos kontrollált tudományos kísérletet is végeztek az elmúlt években, amelyek egybehangzóan bizonyították a Silva-féle módszer rendkívüli hatásait, és a tudományos közvélemény számára is „szalonképessé” tették a metódust. Több közismert módszer „nőtt ki” az Agykontrollból, így elsősorban a daganatos betegek gyógyítására alkalmazott Simonton-technika.