Posted on 1 hozzászólás

EGÉSZSÉGVÉDELEM – HUMOR!

Rengeteg negatív hírt hallunk mostanában, és feltehetőleg még jó hosszan a koronavírus járvány kapcsán. Ha csak tehetjük, ki se mozdulunk hazulról (NAGYON HELYES!), csak nézzük a TV-t, az internetet, aztán árad belőlük a horror, a rémület, a szomorúság,… Csupa lelombozó, szószerint – még az immunrendszerünket is! – lehangoló negatív hatás. Pedig, ha valamire most szükség van, az a jól működő immunrendszer. Mivel segíthetjük ezt megőrizni? Úgy vélem, pont erről beszéltem a februári agykontroll találkozón. Ennek az előadásnak a hangfelvételét kivonatolom itt a vetített képekkel színesítve:

A videóban említett jó hangulatú családi stílus kialakításához, továbbadásához adalékul illusztrációként még egy kis videó (pár éve gyerekeimmel készítettünk egy verses-zenés lemezt altatóul az unokáknak; itt Ibolya lányom a szólóénekes – ld. Belső utazás! – , ott helyben találtuk ki még a számokat is – „Nem baj papa, én se nagyon ismerem, találj ki gyorsan valami kíséretet hozzá” – remekül szórakoztunk egy délutánon át):

És még egy adalék dal. Ezt 1-2 éve újítottam föl, tizenvalahány évesen írtam, nagyjából el is felejtettem azóta. Szerencsére Andrea húgom (ld. ős-szelfi, ő kb. 8, én 16) emlékezett a szövegére, én meg megtaláltam egy, a padláson régi füzetek közt elheverő hevenyészett kottavázlatot (biztos kémia órán írtam anno a pad alatt 🙂 ). A hangfelvétel közben Tamás barátom odaállt velem szembe, és mindenféle váratlan idétlenséget művelt, hogy derűs hangulatú legyen az előadás. Csoda, hogy egyáltalán el tudtam játszani!

Gábor

Posted on 1 hozzászólás

TÁVGYÓGYÍTÁS?

Döbbenetes dolgot tapasztalunk meg a tanfolyam negyedik napján. Egy kísérletből – esettanulmánynak hívjuk – kiderül ott, hogy valóban létezik hatodik érzék, telepátia, amelynek működésére ugyan még nincs egyértelmű fizikai magyarázat, de az következik ebből a tapasztalatból, hogy jószándékkal hatni is tudunk egymásra: képesek vagyunk „gyógyítani”.
„Távgyógyítás”, így mondják, bár én ezt a kifejezést nem igazán kedvelem: az orvos gyógyít, mi nem. Mi – és ezt azért rengetegszer megtapasztaltam – képesek vagyunk meditatív, relaxált állapotban együttérzés révén, ezen a mindannyiunkat összekapcsoló csatornán keresztül segíteni öngyógyító folyamatok beindításában rászorulóknál. Úgy szoktam mondani: „Gyógyulást küldünk”.
Ebben a járványos időben különösen fontos tudnunk, hogy segíthetünk egymásnak! Elgondolkodtatóul ehhez: feliratoztam ezt a videóelőadást, amelyben Joyce Hawkes amerikai biológosnő tartott.

Kívánom, amit ennek hatására remélem teszünk, az váljék minden rászoruló ember testi-lelki gyógyulására!
Gábor

Posted on

Belső utazás

gyémántvoltunk

Az érzelmi intelligencia nekem elsősorban az érzelmek erejének intelligens használatát jelenti. Óriási segítség lehet ebben az agykontroll mellett a Belső utazás módszere is. Egy részlet a módszer létrehozójának, Brandon Baysnek a Belső utazás című könyvéből:

Belső utazás

„Hallottam egyszer egy történetet, miszerint mindannyian tiszta, hibátlan gyémántokként jövünk a világra. A fölnövekedésünk során és a bennünket ért megpróbáltatások, csapások következtében azonban természetes ragyogásunkat nagy halom piszok borítja el.
Amikor felnőtté válunk, ezt az egész szeméthalmot fényesen csillogó lakkal vonjuk be. Ezt a mesterséges külsőt mutatjuk a külvilág felé, és csodálkozunk, hogy senki sem találja ezt fantasztikusnak. Az idő múlásával még mi is elhisszük, hogy ez a védőburok valóban mi vagyunk, és személyiségünket eköré építjük fel.
Ám, ha különösen szerencsések vagyunk, az élet ébresztő erejű eseménnyel ajándékoz meg minket. Valami történik, aminek a hatására egy pillanatra áttörjük az elszarusodott, külső burkot, amikor is a szemétrétegek alól kivillan a mélyből felsejlő ragyogás.
Ekkor, ha nagyon szerencsések vagyunk, életünk további részében már hazafelé tartunk: a rendkívüli szépséghez és szabadsághoz. Fölfedezzük, hogy mindig is ez a tiszta, tökéletes gyémánt voltunk és ez is leszünk mindig.”

Lányom, Ibolya „belső utazás kísérő” (terapeuta), ő volt a vendégem a tavaly karácsonyi agykontrolltalálkozón. Itt egy rövidített videó (19 perc) erről az alkalomról.

Megemlíti Ibolya többek közt a módszer kiváló ismerőjét, alkalmazóját, Arnold Timmermant is ebben a videóban, akit meghívtunk egy háromnapos workshopot tartani 2020 márciusában . Nagyszerű ötletnek tűnik részvételi jegy ajándékozása karácsonyon túl is, bármilyen alkalomra, rokonoknak, szülőknek, barátoknak…

Nagyon boldog ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánok! Hadd ragyogjon gyémántvoltunk!

Egyre jobban és jobbá:

Domján Gábor

Posted on

Gondolatnagytakarítás

Gondolatnagytakarítás, Domján Gábor előadása

Mi alakítjuk életünk folyását, méghozzá leginkább azzal, ahogy gondolkodunk.

Ezért tartom az agykontrolltanfolyam legfontosabb mondandójának a gondolatnagytakarítást. Itt is megosztom a 2017-es Természetgyógyász Konferencián tartott előadásomat erről a témáról (40 perc, benne egy szinkronizált videó kedvenc mesteremtől , Anthony de Mellótól <a feliratozott változatokat leszedette velem a youtube szerzői jogok miatt>, plusz egy Bob Dylan dal fiatalkori előadásban <a teljes hajdani Dylan koncert ITT. >)

Idén (2020 december 1-én) Laci öcsém (dr. Domján László) tart előadást a Természetgyógyász konferencián, méghozzá fiával, Andrással együtt, aki képzett hipnotizőr (új honlapja ITT található).

Köszönöm a meghallgatást:

Domján Gábor

Posted on

Gondolatok a salgótarjáni agykontrollismertető után

Salgótarján, 2019 végi agykontrolltanfolyam, Domján

Szeretem az agykontrollt…

Tanítani is.

Salgótarjánban tartottam agykontrollismertetőt minap.

Meglepő élmény volt, hogy a 70 érdeklődőből, akik eljöttek az ismertetőre, csak 7 vagy 8 volt férfi. Érdekes.

Sokéves tapasztalatom, hogy ennél a 10%-nál jelentősen több férfi szokott lenni, sőt nemegyszer a férfiak vannak többségben.
Igaz az agykontroll sok mindent tud adni nőknek. Is.
Férfiaknak szintúgy.
Talán a komor idő tette: eleinte kicsit lassú és száraz volt a hangulat. Aztán éreztem, hogy oldódik, és egyre érdeklődőbb szempárokkal találkoztam. Előbb utóbb felszabadult nevetéseket is hallottam és láttam.

Több nő, kevés férfi

Úgy éreztem, én is egyre lazább vagyok és egyre jobban bele tudok merülni a sok hasznos, életünket javító technika ismertetésébe és élvezni tudom azt, hogy olyasmiket mondhatok, amik hasznosak lesznek máris a jelenlévőknek. Merthogy azt ígértem – hálából, hogy elfáradtak -, tanítok olyan dolgokat is, amelyekkel máris javíthatnak életükön. Kívánom, így legyen!
Szinte mindig tartok egy kis bemutatót arról is, hogyan lehet az agykontrollt használni arra, hogy a memóriánkat élesítsük. Ezt úgy teszem, hogy megjegyzek és visszamondok kérdések szerinti sorrendben 20 különböző szót, amit a közönség ad fel. Most hibáztam – ugyanis kicsit kapkodtam, mert már kezdett túl hosszúra nyúlni az előadás -, elfelejtettem az egyik szót.

Volt már ilyen, én is emberből vagyok.

Mondtam is, hogy hát velem is előfordul, hogy nem minden sikerül tökéletesen. Nagy tapsot kaptam a baki dacára, ami őszintén szólva jólesett, ám kicsit érdemtelennek éreztem magamat.

Jó élményekkel telve, örömmel utaztam hazafelé.
Ha valaki esetleg a rossz idő, vagy elfoglaltság miatt nem tudott eljönni, pedig szeretett volna, itt egy pár hete Kecskeméten tartott ismertetőm felvétele (ott sokan nem fértek be a terembe, ezért raktam fel ide a honlapra ezt a videót):

Az ismertetőn készült videó megtekinthető ITT.


Köszönöm mindenkinek aki eljött. A helyi szervezőknek, segítőknek külön is: Juditnak, Dorinának, Verának. Azt is köszönöm, ha a résztvevők megosztják ismerőseikkel a hírt: hamarosan agykontrolltanfolyam lesz Salgótarjánban.
Szeretettel várok mindenkit a november 23-án kezdődő tanfolyamra!

Szeretem az agykontrollt.

Nem csak tanítani: rengeteget segített nekem is.

Gábor

További információ és jegyvásárlás ITT.

Posted on

Dalos jókívánság: Igazi gazdagságot, boldogságot! (Gábor énekel)

Domján Gábor, agykontrolltanfolyam, dal- pénzről (gitár, ének)

Vidám hangulat egy dal után az egyik agykontrolltanfolyamon…

Kedves barátom, Tamás (régi agykontrollos) eljött segíteni az októberi budapesti tanfolyam elejére. Ha már ott volt, felvette a fényképezőgépével a terem végéből, ahogy énekelek egy dalt. Legközelebb rendes hangrögzítővel veszünk föl, mert egy kicsit amatőr így a hangminőség. Tamás szerint (és egyetértek vele) a hangulat igazán közvetlen és örömteli volt. Azt gondoltuk, érdemes megosztani.
“Anyagi helyzet javítása agykontrollal”, ez volt a téma, ennek befejezéséül játszottam el a dalt jókívánság gyanánt.
Mi is az igazi gazdagság? Szerintem: elégedett, teljes, nyugodt és értelmes élet. Ez a bőség, ez az igazi gazdagság. Jó gazdája lenni annak, amennyink – akármennyi is az – van. Ez nem annyira (nem csak) a pénz mennyiségén múlik, hanem rajtunk, magunkon. Jóra használni, ami van, azt gondolom, ez a lényeg.

Példaként Teréz anyát említettem, aki a szegényeket segítette egész életében, és maga is nagyon szegénynek tűnt egyszerű öltözetében, miközben dollár milliók mentek át a kezén, amelyeket jóra használt.
Nem a pénz mennyisége számít, hanem a lelkület.

Így kívánok a dallal Neked is igazi gazdagságot: értelmes, jó életet, ‘nyugodt lelket’ (ez a dal címe:).
Örömmel énekeltem, örömmel teszem fel honlapunkra is.

Gábor

Posted on

Irodalmi művek – Kafka, Shakespeare, Vonnegut – kapcsán az emberről, az életről

Vonnegut, Kafka, Shakespeare, Hamlet

(az agykontrollt csak lazán, mintegy érintőleges szóba hozva, főleg tanároknak, diákoknak, mindannyiunknak, merthogy mind effélék vagyunk)

Gyerekkoromnak – s tán a mainak is – meghatározó élménye volt Shakespeare Hamletje.

1957-ben lehetett, vagy 58-ban, még nem jártam iskolába.

A házban nekünk volt először tévénk. Jóapám, hogy valahogy eltartsa a hét gyerekét, mérnöki munkákat vállalt maszekban. Ez persze neki is, s az őt megkereső állami cégeknek is tiltva volt. Így történt, hogy az a bizonyos üzem, amelynek tán az új szerelőcsarnok-alapozását tervezte (hogy az ötéves tervben kijelölt határidőre meglegyen, s ne bukjon a cég prémiuma, plusz igazgatója), természetben fizetett egy „leselejtezett” tévével. Persze fekete-fehérrel. Hol volt akkor még a színes tévé?

Egyik este a Hamletet adták. Anyukám azt mondta, ez nem gyereknek való, kizavart minket a szobából. Én meg erre fel a szoba másik ajtaján hátulról, laposkúszásban be a zongora alá, onnét néztem végig egy pisszenés nélkül azt a borzalmat, azt az iszonyú káoszt: kísértet, bosszú, értelmetlen halálok, tőr, méregpohár, mindenki mindenkit megöl. A rejtélyes mély semmiért. Pont. Hát ez az élet!? Mély nyomokat hagyott bennem.

Egyik e-mail címem ma is: hamletazongoraalatt@…  🙂

Aztán.

Húszas éveim legkedvesebb írója Kurt Vonnegut volt. Étlen-szomjan, alvás nélkül olvastam ki egyszuszra az Ötös számú vágóhidat, az Áldja meg az isten, Mr Rosewater-t, majd a Macskabölcsőt, a Mother Nightot (Éj anyánk), aztán amit csak meg tudtam szerezni, többnyire angolul. Magyarul akkor még csak az első, néhány előbb említett mű jelent meg.

A Youtube-on találtam most egy előadást Vonneguttól. Halála (2005) előtt egy-két évvel tarthatta egy egyetemen. Egy részletet – az utolsó negyedórát kb. – kivágtam, feliratoztam. Azt kérem, először ezt nézd meg most, itt, mert csak így lesz érthető a folytatás:


Sugár Éva néni – mondanám szomszédaimnak.

Matematikatanárunk volt a gimnázium első két évében. Úgy tudom, koncentrációs tábor túlélő. Aranyos, mindig gyorsléptű, mindig mosolygó valaki. De szigorú, mint a kés.

– Egyet nem tűrök – mondta –, ha valaki egy pillanatig is másra figyel, mint a magyarázat.

Milyen igaza volt! Ha csak egy láncszem is elvész a logikai sorban, minden elveszett.

Nagyon rossz matekos voltam. Ott kezdődik, hogy olvashatatlanul írok (ma is sajnos, dolgozni kéne ezen is agykontrollal), totál káosz volt nálam minden jegyzet. Az órán még fölfogtam, otthon meg csak néztem, mint a moziban a kriksz-krakszaimat a kockás füzetben. Lusta is voltam, gyakorlás nélkül gyorsan elfelejtettem mindent. Matekdolgozatok előtti éjszakákon Zsuzsi nővérem – maga is abba a gimnáziumba járt előttem, ekkoriban matematika szakos egyetemista volt – átvette velem az egész évi anyagot. Mit egész évit!? Elemi második osztályától kezdve! Hogy kibukott egyszer, amikor kiderült, hogy gőzöm sincs, hogyan kell törteket összeadni! Aztán másnap hármasra – olykor talán négyesre is – megírtam a dolgozatot.

Zárójel: a közelmúltban egy barátommal közösen fölfedeztük a kis Fermat-sejtést. Persze nem tudtuk, hogy ez a neve, utóbb jöttünk rá, hogy enyhén szólva megelőzött minket ez a bizonyos Fermat nevű matematikus pár száz évvel. Mindenesetre úgy tűnik, más úton, mint ő hajdan, fölfedeztünk valami izgalmas matematikai összefüggést. Próbáltam igazolni is a sejtést, de ez már egy évnyi lázas munkával sem sikerült. Csekély vigasz volt megtudni végül, hogy Leibniznek is csak évtizedek múlva sikeredett. Azóta kis Fermat-tétel a becsületes neve a dolognak.

Zárójel folytatva, főleg korombeli végzett és leendő agykontrollosokat szem előtt tartva: matematikával, költészettel, zenével, akármivel azért foglalkozom olykor, hogy járassam az agyam, nem kell még külön ráhülyülnöm jelenlegi állapotomra. Így szoktam mondani tanfolyamaimon: az agyat nem lehet használattal fárasztani, maximum nem használással berozsdásítani!

Zárójel zárva.

Megkérdeztem egy-két volt osztálytársamat, mire emlékeznek Sugár Éva néni kapcsán. Egyikük, Éva ezt írta: Ő  volt az, aki egyszer azt mondta, hogy ha valaki nem tudja a matematikát, az nem baj, de maradjon mindig ember.

Éva néni egyszer behívta Zsuzsi nővéremet szülői értekezletre, engem akart megbeszélni, és kimondottan ővele – vagyis nem szüleimmel –, akit diákjaként jól ismert. Másnap azt mondja nekem:

– Nővéred szerint te link vagy. Kikértem magamnak a nevedben. Te nem vagy link. Nehogy nekem valaha link merj lenni!

Éva néni! Nem tudom. Remélem, talán, és neked is köszönhetően, legalább ritkábban voltam, mint lehettem volna. S ha eszembe jut ilyen – mert azért jut -, remélem, valamit jóvá fogok tudni tenni még belőle ebben az életben.

Aztán harmadikban már nem tanított minket. Kórházba került, rák, kemók, gondolom. Halála előtt pár héttel – épp jobb állapotban lehetett – bejött még egyszer az iskolába. Szünet volt, kora ősz, sütött a nap, valami játékot játszott osztálytársaimmal az udvaron. Nem emlékszem mit, körben áll egy kislánykát, kidobósat, ki tudja már? Én álltam az árnyékban és néztem őt, őket. Persze, mert tudtam a helyzetet, meg zárkózott, félszeg kis hülye voltam. Hívott:

– Gábor, gyere te is!

Valamiért mégsem mentem.

Egy – tán ekkortájt írt– versem megőrződött valahogy, úgy érzem, idevág:

Ma elmentek az életemből. Egy család.
Öregek, fiatalok, összesen négyen.
Elköltöztek. Nekik még néhány év. Tíz, húsz,
A fiataloknak maximum ötven.
Elmentek az életemből örökre.
Magukkal vittek egy nyolcéves kisfiút,
A poros könyvek, a zongoracsipkék,
Meg a hajdani kaporszósz, császármorzsa,
Szomszédgyerek-vendéglátás emlékekkel együtt.
Elvittek egy nyolcéves kisfiút. Engem.
Elköltöztek. Számomra meghaltak.
Nekik még néhány év. Tíz, húsz,
A fiataloknak maximum ötven.
Még csak el se köszöntem.

Most akkor mondom a nevét, hálával, köszönettel:

Sugár Éva néni!

Mondd te is a te embered nevét! Nem baj, ha nem pont tanárod volt, biztos van valaki a te életedben is. Gondolkodj! Megtalálod!

Mondjuk együtt!

Szinte hallom a nevek méhraj szerű zúgását, zümmögését.

Hát, ha ez nem csodálatos, nem tudom, mi az!